Karakteralkotás

ide rakd az előtöridet!

isabella marie swan;;

#Név: Isabella Marie Swan
#Nem: lány
#Faj: ember
#Különleges képesség: Energia pajzs
#Kor: 17
#Foglalkozás: tanuló


#Születési idő: 1987 szeptember 13.
#Születési hely: Forks, Washington, USA
#Család:
- - Apa: Charlie Swan
- - Anya: Renée Dwyer
- - Testvér(ek): nincs
- - egyéb: Edward Cullen

#Előtörténet:
Forksban születettem. Minden olyan meseszerű volt, hogy szinte hihetetlen és az is volt. Hat hónapos koromban édesanyám és édesapám elváltak, anyám magával vitte Kaliforniába, majd később Phoenix-be ahol végül is felnevelkedtem, ebben a meleg, mindig nyüzsgő városban. Nem voltam népszerű, úgy éreztem, nem tartozok sehová. Többnyire ügyetlen, kétbalkezes, ezért kerültem az egyensúlyozást igénylő sportokat és a táncot, de anyám rám erőltette saját akaratát a balettozást. Persze nem nehéz kitalálni, hogy nem igazán sikerült nagyobb eredményeket elérnem, hiszen mennyi esélye lett volna egy olyan lánynak, aki semmi egyensúllyal és az ilyen tánchoz szükséges dologgal nem rendelkezik? Az iskolában mindig én voltam emiatt is a szürke bárány. Az aki csak ült, olvasott esetleg írt, de sosem barátkozott, nem ment délutáni foglalkozásokra, hanem egyenesen haza az eldugott kis házba, az egyik utca végén.
Minden nyáron elmentem Forks-ba apámhoz de sosem éreztem jól magát igazán. Nem tetszett maga a hely. A sok zöld, az állandóan esőzések. Nem ezt szoktam meg, hiszen Phonix a mindig meleg és nyüzsgő város ehhez a kis 3000 fős városkához képest…
De miután édesanyám újra férjhez ment, lelkiismeret furdalásom támadt amiatt, hogy anyjám miattma nem tud hivatásos sportoló férjével, Phil Dwyerrel utazni az országos "turnékon". Így elhatároztam (hatalmas nehézségek árán) hogy Forksba költözök, és édesapámmal fogok élni. Először egyáltalán nem voltam képes beilleszkedni és utáltam is a mindig csapadékos kisvárost…de itt figyeltem fel az egyik különös diákra, Edward Cullenre. Mindenkit kérdezgettem, hogy ki ő és ekkor tudtam meg, hogy ő Esme és Carlisle Cullen nevelt gyereke. Testvéreit is örökbe fogadták, s ő az egyetlen, aki pár nélkül maradt. Aki annyira más volt a szememben, mint a többiek. Már rögtön szimpatikus volt nekem de a szerencsétlenkedésem végett a fiú többször is megmentette az életem, először egy száguldó autót állít meg megmutatván így a szuperképességeit. Semmi nem tiszta nekem, hogy tudta puszta kézzel megállítani a hatalmas kocsit és, hogy sietett olyan gyorsan megmentésére…és vajon miért?

#Kinézet: Hosszú,egyenes sötétbarna haja és csokoládébarna szemei különös összhatást keltenek fehér bőrével. Haját legtöbbször kiengedve hordja, néha copfba köti. Magas, vékony termetű, nem izmos, de nem is szeret és nem is, tud sportolni.
Az öltözködési stílusa inkább a sportos ruhák felé húzódik, hiszen sose kedvelte annyira a túlzottan nőies holmikat. Persze nem veti meg azt sem, de jobban szeret szolidabban öltözködni. Sminkelés messze áll tőle, sose sminkelte magát, s remélhetőleg nem is fogja. Szereti az ékszereket, de persze magán nem szokott viselni, ha meg igen, akkor csak kisebb apróságokat. Gyűrűt, nyakláncot, karkötőt, órát, de ezek mind szerényebb változatban állnak.

#Jellem: Megértő, komoly lány,aki szereti a saját útján járni és nem is próbál meg kitörni a szürke hétköznapokból-persze ez nem mindig sikerül, kétbalkezessége és ügyetlensége miatt. Mágnesként vonzza a bajt, amiből már sok komolyabb problémája adódott. Habár rendkívül makacs, szereti, ha társaságban van-ekkor is inkább ő az, aki türelmesen végighallgat mindenkit, nem szeret sokat beszélni. Sokszor az a benyomása, hogy ő más, mint a többiek, mert nem úgy gondolkodik, nem úgy reagál le bizonyos dolgokat, mint ahogyan azt egy átlag ember tenné. A hazudás nem az erőssége, színésznőként sem lenne sikeres. Nagyon jó megfigyelő, semmilyen apróság nem kerüli el a figyelmét.

Angelica Smith Torres;;

× Név : Angelica Marie Smith Torres
× Nem : nő
× Faj : ember
× Kor : 29 év
× Foglalkozás : hitoktató

# Születési idő : 1976.12.24.
# Születési hely : Recife, Brazília
# Család:
- - apa : Jonathan Smith, ügyvéd. Kapcsolatunk afféle igazi apa-lánya kapcsolat. Sokáig volt ő a példaképem, hiszen nála becsületesebb ügyvédet nehezen találhatnék.
- - anya : Kiara Gioconda Albuquerque, orvos. Kapcsolatunk nem felhőtlen, aminek legfőbb oka az, hogy nem szeretem ha irányítanak, ő pedig előszeretettel tenné ezt.
- - testvérek : Egy húgom van, Juliana Spencer, aki 26 éves kora ellenére már házas, sőt, jelenleg második gyermekét hordja a szíve alatt. Amikor lehet, telefonálunk egymásnak.
- - egyéb hozzátartozók :van egy 38 éves, jóképű, csodálatos, megismételhetetlen férjem, aki nem mellesleg építész. Ő Gabriel Torres. Szeretem <333

● Előtörténet :
Utálom ismételni önmagam, az adataim egy kicsit feljebb találhatóak. Ha nem voltál lusta, hogy rögtön az előtörténetemmel kezdd, akkor lényegében már mindent tudsz a családomról, arról, hogy hol és mikor születtem, valamint a nevemről, ami egy kissé hosszúra sikeredett, de a szüleim sosem gondolták, hogy engem valaki el fog venni feleségül, esetleg megtartom az apám által rám ruházott családnevet. Tévedtek. Ebben is, ahogyan abban is, hogy táncos leszek. Mivel korán megmutatkozott az, hogy mennyire imádom a mozgás minden formáját, így egy olyan iskolába írattak, ahol táncot is tanultunk, majd egy katolikus iskolába kerültem, de különórára itt is kötelező volt járnom, ahogy általánosban. Sem a zongora, sem a tánc nem állt messze tőlem, így örömmel vettem ezeket az órákat, miközben a hittanórákon csillogó szemmel figyeltem az atyát, aki rengeteg kérdésemre választ adott. Mivel öt osztályos, nyelvi előkészítő gimnázium volt, 13. évvégére illetve félév végére, nem volt kérdéses, hogy talán a teológiát is megpróbálnám, hiszen hittanból folyamatosan kaptam az elismeréseket. 19 évesen, életemben először vesztem össze a szüleimmel, a döntésem kapcsán, hiszen hogyan is gondolhattam, hogy majd ők engedni fogják azt, hogy teológiára menjek, ha közben véleményük szerint nekem nem ott van a helyem. Tulajdonképpen bárhol, csak nem ott. Az ő lányuk, ennek a jó hírű család lánya, nem mehet teológiára. A húgom életében először a szüleim mellé állt, mire én jobbnak láttam, ha átköltözöm a telkünk másik végében álló vendégházba, ami a vendégek fogadására lett építve, 3 másikkal együtt. Szüleim ezt egyszerűen tudomásul vették és lényegében az első éves eredményeimig itt laktam, persze támogatást kaptam tőlük, hiszen kellett a látszat, hogy minden rendben van. A mama és a papa rájöttek, hogy jó ez nekem így és én tökéletesen boldog vagyok a drága teológiámmal együtt, ráadásul szégyent sem hozok a családra, mint az egyik gimnáziumi osztálytársam, aki éppen mindenórás terhes volt, vagyis már nem sok volt neki hátra, ráadásul még azt sem tudta megmondani, hogy ki a gyerek apja. Akkoriban eldöntöttem, hogy ha lehet, én hanyagolom a házasság előtti szexet, hiszen nem akartam ilyen helyzetbe kerülni. A teológiai diploma megszerzése után egy iskolában helyezkedtem el, mint hitoktató. 2 év után egy új épületrészt akartunk terveztetni, hiszen az iskola kicsinek bizonyult a diákoknak. Különböző építészek terveit tekintettük meg, míg végül egy bizonyos Gabriel Torres munkája nyerte el a tetszésünket, és úgy döntöttünk, hogy ő kapja meg a munkát.
Én akkoriban lettem igazgatóhelyettes, így főként én kommunikáltam vele. Először csupán munkakapcsolat volt közöttünk, aztán elkezdtünk randevúzni és nekem tulajdonképpen nem volt ellenemre egy közel 10 évvel idősebb férfi közeledése, annak ellenére, hogy én szerelem terén eléggé tapasztalatlan voltam, és biztos voltam benne, hogy ő hamarosan többet akar, mint egy lány, akivel elmehet moziba, de tévedtem. Gabriel tiszteletben tartotta azokat az értékeket, amelyeket én képviseltem, és neki is hasonló volt a gondolkodásmódja. Ő is hasonlóan vallásos volt, mint én, ami miatt igazán jól kijöttünk. Úgy döntöttünk, hogy csak a házasság után költözünk össze, viszont a lakásunkat addigra tökéletesre alakítjuk, így az eljegyzés után, mely az egy éves évfordulónk volt, nekiálltunk lakás után nézni, ám ekkor Gabriel egy szinte visszautasíthatatlan ajánlatot kapott külföldön és választanunk kell. Vagy visszautasítja az állást és soha többet talán nem lesz alkalma kitörni a fényűzésből és velem marad, vagy elhagy engem és a karriert választja. Végül hosszas gondolkodás után, apám találta ki a megoldást azzal, hogy költözzünk nyugodtan össze, hiszen nem lenne olyan sok az esküvőig, és végül is csak azt a körülbelül hátralevő fél évet fogjuk „nem hivatalosan” együtt tölteni, az pedig nem vészes. Így kerültem Forksba, egy családi házba, amit ketten rendeztünk be, a saját ízlésünkre. Az első hónapban semmi baj nem volt, ám a következő hónapban, amikor megkaptam egy hitoktatói állást, Port Angelesben, annyira elszaladt a ló az eddig féken tartott hormonjainkkal, hogy nem tudtunk leállni, bár igazából nem is akartunk. Ha valamit, hát ezt nem fogom megbánni, hogy Gabrielnek adtam a szüzességem, hiszen ezáltal egy olyan kapocs keletkezett köztünk, mely örökké összetart minket. Végül fél év múlva összeházasodtunk, és jelenleg boldogan éljük életünket Forks egyik kertvárosi házában, várva azt, hogy végre megfoganjon az első gyermekünk. Igazából én személy szerint nagyon örülnék neki, de Gabriel szerint ehhez még gyűjteni kéne egy kicsit, hogy mindent tudjunk biztosítani a gyereknek, esetleg gyerekeknek.

● Kinézet :
Nem túl magas, 168 cm, vékony testalkatú, ám nőies idomokkal rendelkező szőke lány vagyok, sötétkék szemekkel. Szinte mindig mosolygok. Arcom formája inkább szögletesnek mondható. Fogaim fehérek, semmi különleges nincs bennük. Szemöldököm színe barna, ami az eredeti hajszínemből adódik, ugyanis a szőke csak egy festett szín, de én nagyon szeretem. Állandó kiegészítő a jegygyűrűm, amit sosem veszek le

● Jellem :
Jól nevelt, néha hajlamos vagyok átmenni gyerekbe, ilyenkor Gabriel állítása szerint teljes mértékben az édes és cuki jelzők használhatóak rám. Alapjáraton nyugodt vagyok, türelmem szinte határtalan. Ritkán veszekszem, inkább higgadtan próbálom megoldani a dolgokat. Eddig még sosem ütöttem meg senkit, amire büszke vagyok. Szeretem a gyerekeket, bár sokkal jobban szeretek a fiataloknak vagy a felnőtteknek hittant tanítani. Egyébként pedig elsőszámú mottóm, hogy először a munka, aztán a szórakozás. Ezt igyekszem nem megszegni.

Bella, a másik oldalon mivel elfogadtunk téged, itt is elfogadlak ^^
Jó játékot

p.s.: Ang, téged még el kell olvasni ^^

alice cullen;;

× Név : alice cullen (szül.: mary alice brandon)
× Nem : igen *vigyorog*
× Faj : vega vámpír
× Különleges képesség : prekogníció (+ az alap vámpírképességek)
× Kor : 104 (látszólag 19)
× Foglalkozás : ez megint vicces... mondjuk, hogy diák

# Születési idő : 1901, sajnos csak ennyire emlékszem
# Születési hely : Biloxi, Mississippi
# Család:
- - apa : Carlisle Cullen, a világ legjobb doktorbácsija
- - anya : Esme Cullen, mindenki anyucija
- - testvérek : Edward Cullen, a mazochista oroszlán
Emmett Cullen, a mackótestvér
Rosalie Hale, a tökéletes szépség
Isabella Swan, a majdnem Cullen fekete bárány
- - egyéb hozzátartozók :Jasper Hale, a szívem csücske <3

● Előtörténet :

● Kinézet :
Nézz rám! De, hogy segítsek, azért gyorsan összefoglalom, milyen is vagyok én. Hát, meglehetősen alacsony (147 cm, de psszt!), mások szerint manószerű figura. Ebben egyébként lehet valami... Nagy szemeim vannak, és rövidre vágott, tüsis, koromfekete hajam. Egyébként, a testem arányos, tehát ne egy gnómra gondolj, ha rám nézel! Nincs lufifejem, se szőrös lábfejem, egyszerűen csak kicsi vagyok! A szeme aranysárga, de feketére vált, ha szomjas vagyok. Talán ide tartozik még az is, hogy első pillantásra mi tűnhet fel rajtam? A kecses mozdulataim! Kicsit nagyképűen hangozhat, de nagyon szép tartásom van, és a mozgásom néha olyan, mintha egy balett előadásról szöktem volna ki. Hiába, fontos a megjelenés!

● Jellem :
Jaj, hát ez nagyon egyszerű! Optimista, és életvidám jellem vagyok. Néha, kicsit önfejű tudok lenni, és ilyenkor nem hallgatok másokra, ám ezt jól teszem, hiszen általában jobban alakulnak a dolgok, mint várnák. Imádok énekelni! Kicsit magasabb hangon, mint az alap, de ezt sem nézi senki... A lényeg, hogy szóljon az ének! Ha már itt tartunk, van még egy dolog, amit nagyon szeretek: a vásárlás. Talán erre költöm el a legtöbb pénzt, de megéri. Mindig divatos a megjelenésem, és ez igenis király, mert igaz, hogy a külső nem minden, de messziről mégsem az tűnik fel, hogy milyen kedves vagy. Hát, ez vagyok én! Ha érdekelne még valami, csak kérdezz! *kacsint*

Ang: Elfogadva ^^
Mehetsz játszani
(>^.^<)

Christian Müller;;

× Név : Christian Müller
× Nem : férfi
× Faj : ember
× Kor : 24
× Foglalkozás : műemléképítész

# Születési idő : 1981.08.24.
# Születési hely : Gaildorf, Németország
# Család:
- - apa : Michael Müller, építési vállalkozó, viszonylag jó vele a viszonyom, bár a „világot akarok látni a cég megismerése helyett” ötletemet nem nagyon díjazta.
- - anya : Georgina Geiger, újságíró, imádjuk egymást, egyedül ő támogatott az örült ötletemben, hogy világot lássak.
- - egyéb hozzátartozók :
Feleségem: Morgan van der Meijden
Fogadott fiam: Nicholas Jack-Müller

● Előtörténet :
Christian Müller vagyok, 1981.augusztus 24-én láttam meg a napvilágot. Azaz a szülőszobai neonlámpát, ugyanis az éjszaka közepén döntöttem úgy, hogy világot látok. Mindig is visszahúzódó teremtés voltam, ezért már az általános iskola előtt, az óvodában is alig akadt barátom. Konkrétan nulla, de remekül elvoltam egyedül is, hiszen kinek kellettek játszó pajtik? Később az általános iskolában sem változott a helyzet, a gimnáziumban pedig én lettem „a srác, aki nem beszél”. Ha valaki közeledett felém, hajlamosan csak a rosszat láttam benne, így sikeresen elmartam őket magam mellől. A tanulmányaimmal nem volt baj, csak abban a pár esetben, amikor betegségem miatt hiányozni voltam kénytelen és senkit sem tudtam felhívni a házi feladatok ügyében, így sokszor betegen mentem be az iskolába a leckéért. Anyámék elől próbáltam gondosan titkolni a nyilvánvalót, de mikor látható jelei is lettek a zárkózottságomnak, úgy döntöttek, hogy ideje felkeresnem egy pszichológust. Az agy doki azt ajánlotta, hogy kezdjek el zenélni, talán az megoldja a gondjaimat, meg kijön belőlem a feszültség. Mikor a szüleim ezt meghallották, első utunk egy hangszerüzletbe vezetett, ahol először pillantottam meg Őt. És egyáltalán nem az eladó lányról beszélek, bár ő is szép volt, de az egyik sarokban állt egy fekete zongora. Abban a percben eldöntöttem, hogy milyen hangszeren szeretnék játszani, így már másnap a nappali ékeként láthattam ezt a gyönyörűséget. Az első billentyűk elég hamisan szóltak, nem akartak kijönni a hangok, de egy külön tanár segítségével azt hiszem talán három év alatt elsajátítottam a zongorázás művészetét, és azt hiszem az osztálytársaim felé is sikerült nyitnom, bár kissé furcsán néztek rám az első hetekben, amikor köszöntem nekik reggel, vagy bekapcsolódtam a beszélgetésekbe és hozzájuk hasonlóan nevettem, mikor valamelyikük egy-egy viccet mesélt. Az érettségire pedig már teljes mértékben az osztály tagjának éreztem magam. Miután érettségiztem és apámhoz hasonlóan az építészi pályát választottam, mivel eléggé különleges tehetségem van a művészetekhez. Legalábbis a mama ezt mondja, és végülis a számokkal sem volt semmi bajom, sem a tervezéssel. Végülis iskola elsőként végeztem műemlék építészet szakon, és ebben is helyezkedtem el apa cégénél, de aztán hallottam egy Forks nevű városról, és úgy éreztem, hogy nekem ott van a helyem, így fogtam magam és közöltem a mamáékkal, hogy itt az idő a búcsúra. Hogy ezt miként tettem? Egy cetlit hagytam a hűtőn Elutaztam Forksba, majd jelentkezem. Csók: Christian felirattal és repülőre ültem. Már fél éve élek itt és próbálok helyre rázódni az itteni közeggel, több-kevesebb sikerrel.
Alig egy év múlva, hogy Forksba kerültem, megismertem egy csodálatos nőt, akit most a feleségemnek tudhatok, mégpedig Morgan van der Meijdent, akiért mindent megadnék és a kisfiunkért Nicky-ért is, aki bár nem a vérszerinti gyermekem, a nevemre vettem és apjaként törődök vele.


● Kinézet :
Félhosszú, sötétbarna majdnem fekete haj, barna szemek. Hosszú és nagyon ügyes ujjaim vannak (nem félreérteni). 195 cm magassággal áldott meg a jó sors. Gyakran hordok inget és farmert. Mindig hordom az anyámtól kapott órát, és egy ezüstláncot, amin egy kereszt van, ami a hitem jellemzi, ezen kívül egy Deutschland feliratú, fekete-vörös-sárga színű szilikon karkötőt, amitől sosem fogok megválni.

● Jellem :
Német precizitásom mellé az építészi pályát választottam. Kell ennél több? Azt hittem, hogy nincs nálam pontosabb ember, a világon, de az új munkahelyemen megismertem Gabrielt, aki ha lehet még nálam is pontosabb, így elvesztettem egy csatát. Régebben visszahúzódó, mostanában pedig egyre nyíltabb személyiség vagyok, szeretek ismerkedni. Gyerek centrikus vagyok, nagyon vágytam arra, hogy a sors nekem is adjon egy kisfiút, akit én nevelhetek fel és taníthatok meg focizni. A tartós kapcsolatok híve vagyok. Szeretném, hogy az a lány, akibe beleszeretek, egy egész életen át a társam legyen és ne csak egy éjszakára. Szeretem, ha egy lány okos és tudok vele beszélgetni is.

Alice (: elhappoltad ami lenni akartam de így már sokkal jobban örülök visszagondolva....szóval örülök neked és ennyi duma után ELFOGADVA! jó játékot! (:

Morgan van der Meijden;;

× Név :Morgan van der Meijden, esetleg Frau Müller
× Nem :nő
× Faj :ember
× Kor :25 év
× Foglalkozás :műfordító

# Születési idő :1980. július 26.
# Születési hely :Waddinxveen, Hollandia
# Család:
- - apa :Ruud van der Meijden(47), jogász
- - anya :Beatrix Wessels(42), katona
- - testvérek :Stephen(15) még tanuló
- - egyéb hozzátartozók :férje Christian Müller(24) építészmérnök, fia Nicholas Jack-Müller(3). Van továbbá egy 4 éves, hófehér perzsa cicája, Lilith, akit Forksban szerzett.

● Előtörténet :
Morgan 1980 egyik forró, nyári napján látta meg a napvilágot, hetedik hónapra, betegesen az alig 17 éves Beatrix Wessels és a 22 éves Rudolf van der Meijden lányaként. A családban felháborodást keltett, amiért a tizenéves Bea egy nála sokkal idősebb fiúnak a gyerekét szülte meg. Ruud kitartott barátnője mellet-ezért adták a gyereknek is az ő nevét-, pár év múlva feleségül vette. Később született egy Stephen nevű fiuk is. Morgan mindig is szelíd, csendes gyermek volt, rettentő nagy empátiával. Ha valaki osztálytársai közül megsérült vagy bántották, ő mindig segített rajta. A kicsiről azonban hamarosan kiderült, hogy epilepsziás, ami stresszhelyzetben rohamként jön elő rajta. Emiatt volt talán, hogy annyira szívén viselte az elesettek sorsát, érzéseit. Bárhol a környezetében, ha azt vette észre, hogy szenvedés vagy szomorúság van, ő mindig őszintén, lelkiismeretesen próbált segíteni. Tehetséges volt a tanulásban, és mivel sportokat egy-két kivétellel nem nagyon űzhet, fő hobbija a nyelvtanulás lett. Már 6 évesen angolul kezdett tanulni, azóta anyanyelvi szinten beszéli a német és a spanyol mellett. Tinédzserként egy nagyon szép, mosolygós lány lett, aki szombat este ritkán mozdult ki otthonról. Nem volt az a tipikus bulizós, pasizós, vásárolgató tini, mert egyre csak a tanulás kötötte le. Sok rosszmájú osztálytársa strébernek nevezte, pedig ő csak el akart érni valamit az életben. Nagy álma, hogy egyszer ápolónő vagy pedagógus legyen, hiszen imádja a gyerekeket és ért is hozzájuk. Amellet, mint már említettük, szeret segíteni.
Nincs túl sok barátja, de az a pár, aki van, mind közel áll hozzá és szinte mindent együtt csinálnak. Az érettségi után azonban mindegyikük elutazott, távolra Hollandiától és ezzel együtt Morgantől is. A lánynak nagyon hiányoztak a társai, de egy idő után rájött, hogy az lenne a helyes, ha követné példájukat. Középiskola után utazgatni kezdett, többek között a Benelux államokat és Skandináviát járta be. A továbbtanulás nem ment neki egykönnyen, hiszen betegsége sok mindenben korlátozza, és szinte majdnem mindig felügyeletre szorul. Ő viszont egyszer megelégelte, hogy mindig a szülők széltől is óvott kislánya legyen. Szabadságra vágyott. Ugyanakkor a családját sem szerette volna megbántani hirtelen távozásával.
Habár szülei féltik, Morgan elhatározta, hogy önálló életet fog élni. Ezúttal nem akart Európában maradni, hanem a teljesen ismeretlen, másik kontinensek felé vágyott utazni. Gépre szállt és elindult Forksba, hogy egy ottani iskolában tanuljon, vagy ott szerezzen állást. Az új környezet kicsit megriasztotta, hiszen minden annyira más itt, mint Hollandiában, nincs hozzászokva az itteni élethez és ráadásul senkit sem ismer.De eltökélt szándéka, hogy legalább egy évet kint töltsön az USA legesősebb kisvárosában. Rögtön két barátnőt is talált, Angelica Smith-t, akivel a mai napig tartják a kapcsolatot, és Maria Champagne-t, aki Los Angelesben apáca.
Mit sem sejtett az ott élő vámpírokról, és vérfarkasokról. Nem hitt az ilyesmiben, teljességgel két lábon állt a földön, és nem tudta volna elhinni, hogy ehhez hasonló lények egyáltalán létezhetnek.
Ám egy napon megismerte Axel Jacket, a vérfarkasfiút, aki imprintelt rajta(legalábbis azt hitte), és innestől kezdve fenekestül felfordult az élete. Őrzi a titkot, amelyet rábíztak, s teljes szívével és lelkével Axel mellett volt. nem volt könnyű életük: Morgannek nem tudta magát elhelyezni ebben a "fantasy"-világban, ahol vérfarkasok és vámpírok kereszttüzében kellett töltenie a mindennapjait. Egy alkalommal megtörtént, amikor Axel(hogy megmentse Morgant) harcba keveredett egy vámpírral, Morgan bal csuklóját megharapta a démon, s bár hamar közbeléptek, a heg a mai napig a kezén maradt. Mo a megpróbáltatások és szenvedések ellenére úgy érezte, Axel "Az igazi". A fiú fél év után eljegyezte, de még a házasságra sem kerülhetett sor, mikor Morgan megszülte közös gyermeküket, Nicholast. Axel nem volt még felkészülve az apaságra, s rájött, hogy az egész házassághoz és elkötelezettséghez éretlen még. Párjával és fiával nem törődött túl sokat, minduntalan a falkához járt, Morgannek egyetlen társasága a pár hónapos kisfia volt és Angelica. Végül egy reggelen, Morgan egyedül ébredt, egy esküvői meghívóval a párnáján, amelyen Axel kézírása volt:
"Drága Menyasszonyom!
Mire elolvasod ezt a levelet, addigra én már Washington másik végében leszek az apámnál, akivel most, hogy a dolgok ilyen szerencsétlenül alakultak, megpróbálom megjavítani a kapcsolatunkat.
Nekem sem könnyű ezt most megtennem, de hidd el, hónapokig gondolkodtam, mire eljutottam erre a döntésre.
Az ok, amiért most magadra hagylak, a következő:
-23 éves vagyok, ebben a korban a fiúk még a bulizós korszakukat élik, egyetemre mennek és csajoznak, vagyis a nagybetűs életbe még nem vetik bele magukat igazán. Én elkapkodtam a döntést, mikor megkértem a kezedet. Te nem lehetsz még a feleségem, mikor alig ismerjük egymást, 2 évnyi járás után ez igazán hamar van, főleg, hogy mint mondtam, még mindketten nagyon fiatalok vagyunk.
-Amikor megmondtad, hogy gyereket vársz, be kell valljam, egyáltalán nem örültem. Ezerszer mondtam, hogy nem akarok apa lenni, mert bizonyára a saját apám rossz tulajdonságait örököltem, és ezt a gyermekeim szenvednék el. Másrészről igazságtalannak tartom, hogy még csak meg sem kérdeztél arról, bele megyek-e a gyerekvállalásba, mindent önkényesen döntöttél el; pedig ez komoly dolog. Megint csak az első pontra kell hivatkoznom: csak 23 éves vagyok. Még nem akarok apa lenni.
-S végül: te szelíd, csendes lány vagy, olyasfajta, akiben minden jó tulajdonság megvan, de a túléléshez nem lesz elég az én világomban. Én farkas vagyok, ezt te is tudod - vámpírokkal és vérfarkasokkal barátkozom, akik mellett te csak egy törékeny ember vagy. Nem tudnék úgy élni melletted, hogy arra kell figyelnem: mikor ölnek meg, vagy mikor változtatnak át.
A fenti pontokhoz összegzésben szeretném hozzáfűzni, hogy bár azt hittem, imprint történt köztünk a tengerparton, valójában csak fellángolás volt, és azt hiszem, a láng lassan elaludt közöttünk. Nem érzem már, hogy szükségem van rád minden egyes percben, és tulajdonképpen nem vonzol már cseppet sem. Ez az előző éjszaka legyen a búcsúm tőled és a fiamtól, akit -hogymondjam ezt ki- nem szeretnék a magaménak tekinteni.
Kívánom, hogy találj valakit, aki mellett megleled a boldogságodat!
Axel"
A következő hónapokban felbontották a jegyeséget, és Morgan visszament Hollandiába a fiával. Pokolian szenvedett a vőlegénye hűtlenségétől, s tervezte, hogy egyedül fog élni a fiával. Nicky első születésnapja után azonban mégis Forksba húzta a szíve, pedig a város a csalódáson és a veszélyeken kívül nem adott neki semmit. Ott volt már az összes barátja, s bár Nicky még csak kisgyerek volt, teljesen biztos lehetett abban, hogy örökölte az apja vérét, ami előbb utóbb átváltozással és a la push-i falkához való csatlakozással járt volna. 2003 nyarán visszatért Forksba, s ősszel a házfelújítás alkalmával megismert egy jóképű, német építészmérnököt, Christian Müllert. Habár nem akart megint belerohanni egy kapcsolatba, a férfi vonzereje annyira megszédítette, hogy pár héten belül járni kezdtek, és egy év után össze is házasodtak.
Jelenleg is Forksban laknak egy erdei házban, Nicky Jack neve mögé pedig oda került a "Müller" is.


● Kinézet :
Nem túl magas, 167 cm, karcsú, hajlékony alkat. Arca szív alakú, kedves, szinte mindig mosolygós , arcbőre pirulékony, ettől foghatóan mindig derűs rózsaszín. Szeme sötétbarna, nagy és csillogó, de hiányzik belőle a fiatalos kíváncsiság, tekintete nyugodt, kedves. Haja nagyon hosszú, egyenes, fekete. Apja albínó, ennek köszönhetően bőre nagyon sápadt, az arca kivételével. Kerek, pirosas arca és nyílt tekintete miatt kissé gyermekiesnek néz ki első látásra, de a viselkedése alapján idősebbnek és érettebbnek tűnik a koránál. Nem követi a divatot, de ruháit ízlésesen válogatja meg. Az irodában általában színes blúzban szokott lenni, de hétköznap farmert és laza vászonszoknyát visel. Kedvenc színe a fekete és a lila. Ékszereket nem hord túl gyakran, maximum egy karórát és persze a fehérarany jegygyűrűjét, amit Christiantól kapott.

● Jellem :
Morgan csöndes, komoly lány, olyan, aki nem sok vizet zavar, és inkább csendesen elvan egyedül, mint nagy társaságban. Barátait megválogatja, szereti és megbecsüli őket. Ha baj van, őrá számíthatnak. Pártfogolja a gyengéket és a sérülteket. Csendes szelídsége ellenére van tartása, méghozzá elég kemény. Ha valakiről úgy gondolja, hogy nem szimpatikus, vagy tudja, hogy rossz ember, azzal nem áll szóba és elkerüli. Betegségéről nem szívesen beszél, amennyire lehet, eltitkolja, ugyanúgy, ahogy az előző vőlegényét is. Nem szereti a konfliktusokat, de ha kell, felvállalja és keményen kiáll magáért vagy másért. Józan, megfontolt ember, nem az a tipikus bulizós nagyvárosi csaj, de jókat lehet vele szórakozni és beszélgetni.
Imádja a gyerekeket, s szeret gondoskodni arról a két férfiról, akivel együtt él: az ő komoly, okos fiáról és a férjéről, akibe nagyon szerelmes.

Mr. and Mrs. Müller elfogadva ^^
*ellie szól belőle*

Jane Volturi;;

× Név : Jane Volturi
× Nem : Nő
× Faj : Ragadozó vámpír
× Különleges képesség : fizikai fájdalom illúzióját kelti
× Kor : 14-nek tűnik de 1500 már rég elmúlt
× Foglalkozás : volturi testőr

# Születési idő : ???
# Születési hely :
# Család:
- - apa : ???
- - anya : ???
- - testvérek : Alec ^^
- - egyéb hozzátartozók : Volturi klán és gárda

● Előtörténet :
Korai élete

A Volturi már akkor kiszemelte Jane-t és testvérét Alec-et lehetséges vámpíroknak, amikor ők még emberek voltak, de vártak, hogy idősebbek legyenek, és át lehessen őket változtatni. Ám amikor félelemmel teli emberek az ikereket boszorkánysággal vádolták, ami miatt máglyára akarták őket küldeni, Aro közbelépett, és legyilkolta az egész falut. Annak hatására, hogy ilyen élményekben részesült, Jane ilyen hatalmat „nyert” - kínzó fájdalom mentális illúzióját tudja mások agyába ültetni. Jane azóta az egyik kiemelt tagja a Volturi testőrségének. Nem tudni, hogy a nem ember Jane, emberi neve Jane volt-e, de igen nagy rá az esély. Az ikrek vezetékneve ismeretlen maradt.

New Moon

A New Moon-ban, Aro Jane-t és két másik testőrt küld hogy hozzák vissza Edwardot a várukba. Jane érkezésekor Bella rájön, hog a mérete ellenére nagyon veszélyes. Edward is gondolkozás nélkül azt teszi, amit a lány mond. Bella is észreveszi hogy szinte gyermek még és szép. Miután visszatér - Edward – Alice – Bella - hármassal, Alec nagyon boldog hogy Jane több emberrel jött, mint amennyiért kiküldték. Amikor Aro rájön, hogy nem tud áthatolni Bella szellemi pajzsán, Jane-t megkéri, hogy próbálja meg ő is. Edward elejét akarja venni Jane kínzását, ezért Bella és Jane közé áll. Amikor Jane végez Edward kínzásával, megpróbál fájdalmat mérni Bellára, de elbukik, és ez feldühíti. Azonnal mély gyűlöletet kezd érezni Bella iránt, de büszke hogy Aro összehasonlításra használja erejét.

Eclipse

Az Eclipse-ben, Jane Forskba utazik Demetrivel és három másik testőrrel, hogy az újszülötött sereggel foglalkozzon, amit Victoria alkotott. Meglepődik, hogy Cullenék annak ellenére, hogy a problémával foglalkoztak, egyiküket se sérült- vagy halt meg.[de érzéseit rejtve tartja] Érkezésükkor Jane észreveszi hogy egy újszülött van a bal oldalukon Bree. Jane a lány nevét kéri, de amikor az nem válaszol, megkínozza. Bree eltorzult arccal, gyötrődve fekszik a földön. Amikor Jane leáll, Bree beszélni kezd, és Jane úgy dönt, hagyja beszélni, és máskor kínozza még tovább, hogy legyen idő arra, hogy a lány válaszoljon a kérdéseikre. Pár perccel a beszélgeté után, Jane megbízza Felix-et hogy „foglalkozzon a lánnyal”, mivel ő unatkozik és haza akar menni. Felix „foglalkozik” Breeéval, majd visszatérnek mindannyian Volterrába.

Breaking Dawn

Breaking Dawn alatt, Jane a Volturi testőrség kíséretében érkezik Forksba, hogy megsemmisítsenek egy halhatatlan gyermeket. Igazán bosszús lesz, amikor meglátja Aro esküvői ajándékát, amit Bellának küldött – egy csillogó függő. Később kiderül, hogy Renesmee Cullen egy vámpír-ember hibrid. Mialatt ez a szembesítés zajlik, Jane megpróbálja ellenségei agyába a fájdalom illúzióját ültetni. Ahogy Bella védi őket, Jane ajándéka hatástalan. Bühbe gurul, és rájuk akar ugrani, de Alec visszatartóan felemeli kezét, és leállítja őt. Legvégül, Jane a Volturi testőrérség többi tagjával elindul.


//az előtörténet máslva van egy az egyben innen//.

● Kinézet :
Szeme vörös, haja szőkés. Nem igazán magas. Testsúlya megegyezik a többi vele egykorú (vagy egykorúnak tűnő) lányéval. Bátran mondhatná rá aki nem ismeri: Sovány, apró és törékeny. Persze nem így van. Kedvenc viselete egy csuklyás köpeny, legtöbbször ebben látni. Bőre falfehér. Haját legtöbbször kontyban hordja, de néha leengedi. Mindig a nyakában lóg a nyaklánc, a Volturi klán címerével. Haját legtöbbször eltakarja a csuklya.

● Jellem :
A gonoszabbnál is gonoszabb. Az ördöginél is ördögibb. El tudsz képzelni valakit aki már annyira gonosz hogy az már lehetetlen? Jane ilyen. Imád öldökölni, és képességével másokat a földre taszítani, majd alaposan megtaposni. Sokan tartanak tőle, de néha az ő képessége is befuccsol. Ez viszont gyűlöli. Jane-t a legtöbben utálják, nem is csoda hiszen nagyon szadista. nagyon forrófejű, hamar elborul az agya.

Jani, Jani....hát persze hogy nem....lehet nélküled oldal! Elfogadva!

Gabriel Torres;;

× Név : Gabriel Torres
× Nem : férfi
× Faj : ember
× Kor : 38 év
× Foglalkozás : építészmérnök

# Születési idő : 1967.01.06
# Születési hely : Blumenau, Brazília
# Család:
- - apa : Leonidas Torres, üzletember
- - anya : Elisabeth Teresia Kaiser, írhatnék olyasmit, hogy háztartásbeli, de valójában csak apám legdrágább kincse, akit mutogathat, mert bár 66 éves, még mindig letagadhat egy 10-est
- - egyéb hozzátartozók :
Feleségem: Angelica Marie Smith Torres, hitoktató és 29 éves.

● Előtörténet :
Hát... megszülettem, egy gazdag család egyetlen, fiú gyermekeként. Anyám kék szemeit és szőke haját, apám arcvonásait örököltem. Már egészen kisgyermekként kezdett vonzani a rajzolás és az építés, általános iskola után pedig egyértelmű lett, hogy valami olyan iskolába megyek tovább, ahol matekot, fizikát tanulhatok és esélyem lesz építészmérnöknek tanulni. De ne rohanjunk ennyire előre, hiszen ha életrajz kell, akkor életrajzot kap a kedves olvasó.

Der Anfang

Anyám német származású. Édesapja, Dieter Kaiser Hitler oldalán harcolt a háborúban, és mivel a végsőkig kitartott a „főnöke” mellett, így menekülnie kellett. Mai napig nem derül fény, hogyan sikerült megszöknie onnan, de tény, hogy anyám már Brazíliában járt iskolába, hiszen 1946 nyarán már egy kis házzal büszkélkedhettek, amit ugyan béreltek, de végül is elég volt nekik. A háborúból semmi sem maradt rájuk. Nagyapám Heinrich néven működött tovább, félve attól, hogy esetleg börtönbe csukhatják, vagy megölhetik. Bárhol kérdezték, mindenütt azt vallották, hogy a háborúban odaveszett szinte mindenük és itt új életet akarnak kezdeni. Blumenau eléggé el volt zárva már akkor is a külvilágtól, ahogy most is. Anyám felcseperedett és megismerkedett Leonidas Torressel, aki nagyon nagy hatással volt, az ifjú és gyönyörű Teresia életére. Ekkorra nagyapám meghalt, anyja pedig varrásból tartotta fenn magát, küszködve a portugál nyelv nehézségeivel, de mivel Blumenau főként németajkú lakosság volt, ez nem lehetett gond. Az esküvőjük másnapján a nagymama meghalt. Igazából én nem ismertem személyesen, de csak jót hallottam róla. A lényeg, hogy anyám 28 évesen, viszonylag későn, de megszült engem, ennek pedig olyan eredményei lettek, amire nem is számított.

Die Kindheit

Mivel későn születtem és fogantam meg, apámnak bőven volt ideje a karrierjét építgetni. Az ő családja nem volt olyan szegény, mint a miénk, sőt kifejezetten gazdagnak számított. Ebből kifolyólag jelentős alapot kapott egy cégalapításhoz. Eleinte export-import volt a fő vonal, később pedig apám is elkezdett szállodákat építeni a világ számos pontján, így lehetséges, hogy bár Görögországban fogantam, és születésem előestéjén szüleim Párizsban tartózkodtak, mégis Blumenauban jöttem a világra. Szép helyek, de apámnak rá kellett jönnie, hogy a gyerekkel együtt sajnos nem olyan egyszerű utazni. Illetve de, ha éppenséggel magántanuló lesz, így otthon tanul, külön tanárokkal, és akkor mozgatják, amikor kedvük tartja. Szép kilátások. Nekem természetesen nem volt ellenemre, hogy odahaza tanuljak, vagy éppenséggel a világot fedezzem fel, de ez később nagyon-nagyon kevésnek bizonyult, hiszen szükségem volt egy normális családi légkörre, amiben mondjuk apa és anya is otthon vannak és nem a repülőn. Ennek valahogy olyan módon akartam tudtukra adni 10 évesen, hogy megbuktam a vizsgáimon, így végre rám figyeltek. Illetve pontosan apám nem rám figyelt, mert azzal volt elfoglalva, hogy mekkora az az összeg, amekkora mellett ez nem tudódik ki, a drága tanárnő pedig boldogan megtette, amit apám mondott neki, bár ezért az összegért én is hajlandó lettem volna akkoriban bármire. Végül is nem húztak meg, és nem kellett semmit csinálnom, mégis kitűnővel átengedtek. Apa hazajött, és lehívott az irodájába, mint valami ügyfelet. Sosem engedett be abba a szobába mondván, hogy az nem gyereknek való hely. Csodálatod volt. Mindenhol kitüntetések, cikkek, fotók és olyan tervek, amiket még sehol sem láttam, de tudtam, hogy valószínűleg ahhoz van köze, amit apa csinál.
- Nézd meg ezeket Gabriel! Ha egyszer te is a nyomdokaimba akarsz lépni, akkor tanulni leszel kénytelen, mert különben nem lesz belőled énekes halott sem.
Értetlenül pillantottam rá, de aztán hirtelen mindent megértettem. Azért kell tanulnom, hogy olyan legyek, mint ő. Márpedig én olyan akartam lenni, csak egy kicsivel jobb családapa. Elkezdtem tanulni és apám néha napján megengedte, hogy nézzem, ahogyan tervezi az épületeket, vagy kimenjek vele egy-egy építkezésre.

Die Jugendheit

Cseperedni kezdtem és tizenöt éves koromig, szinte állandó programmá vált az, hogy apámmal járok az építkezésekre. Így szoktuk meg, ez volt a menete. Aztán valahogy, egy vezetékben megbotlottam az építkezésen, elestem, bele egy rúdba, ami szinte felnyársalt. Azon múlott a szerencsém, hogy a szomszédban egy néni rosszul lett és kihívták hozzájuk a mentőket. Azonnal kórházba szállítottak, a tüdőm összeesett és sokáig lélegeztető gépen voltam, és több mint egy évbe tellett, mire teljesen felgyógyultam, ám egy heg a mai napig emlékeztet arra a balesetre, amelyet apám sosem bocsát meg magának, hiszen veszélybe sodort engem, az egyetlen fiát. Leonidas Torres megváltozott. Rájött arra, hogy fontos neki a családja, így átadta a cég vezetésének nagyobb részét az öccsének, és nekünk kezdett el élni, persze a részesedésének 60%-át megtartotta magának, így nem kevés volt a havi keresete. Arra gondolt, hogy én viszem majd tovább a céget, de nekem más terveim voltak. Akkoriban kezdtem el tényleg komolyan foglalkozni a tervezéssel, szerettem lemásolni apám terveit, vagy saját magamnak tervezni, ezért a szüleim megengedték, hogy az egyetemet Rio de Janeiroban végezzem, hiszen nem is lehetett máshol lehetőség.
18 évesen egy hatalmas lakást kaptam, apám részesedésének 10%-át havonta, emellett nők rajongtak értem, és az enyémek voltak a legjobb tervek az iskolában, aztán 23 évesen iskola első lettem. Kell ennél több? Nem hiszem, és igazából úgy voltam vele, hogy ha most kell meghalnom, örömmel teszem. Legnagyobb élményem ebből az időszakból mégsem a jogsi, a diploma és a kitűnő tanulmányok, hanem hogy úgy tudtam járni egy hármas iker mindegyik tagjával, hogy egyik sem tudott a másikról, aztán mikor kiderült, hogy hogyan is állunk, egyszerre hármójukat röpítettem el Orgazmiába. Csodálatos emlékek, melyek néha napján ma is eszembe jutnak. Féktelen bulik, csillogás. Hiányzik Rio de Janeiro!


Im Erwachsenenalter

Apámmal tartott hosszú megbeszélés után úgy döntöttünk, hogy mint rá hajazó kemény és megfontolt ember Recife-ben alapítunk egy leányvállalatot, és az ottani cég vezetői posztjára engem fog javasolni. Igazából senki más nem lett volna megfelelő, hiszen mindenkinek volt már egy-egy olyan nő vagy feleség az életében, amilyen nekem egyáltalán nem hiányzott, szóval belementem és Recife-be költöztem, azzal a feltétellel, hogy a cégből befolyó pénz 50%-a az enyém lesz. Nem szarcsi fizetés 27 évesen, mondhatom. Azt hiszem kezdett benőni a fejem lágya ezen a téren, bár nők terén mit sem változott az ízlésem és a jellemem. Ha nő kell, mindig tudtam és azt hiszem, tudok még ma is szerezni, hiszen igyekszem azt megadni egy nőnek, amire szüksége van. Latin szerető? Romantikus hős? Keménykedő erőcsávó? Megkaphatja, csak füttyentenie kell. Ebben az időszakban szerettem volna úgy meghalni, hogy egy hatalmas orgia közepében egyszer csak, miközben egy nő táncol legféltettebb kincsemen, szívrohamot kapok és vége, nincs tovább. A harmincat betöltve azonban úgy döntöttem, hogy ideje lenne megkomolyodni, hiszen a kiadásaim lassan többre rúgtak, mint a havi bevételek, ráadásul valljuk be őszintén, a munka csak úgy lesz virágozó ha bele is fektetek energiát, márpedig ez nem volt rám jellemző. Pár év múlva kaptunk értesítést egy iskola felújításáról, ahova új épületrészt kellett tervezni. Megfogott az épület és egy hónap múlva már kész tervem volt, hogy mit hova, hogyan, mennyiért. Ebben a gyönyörű épületben ismertem meg Angelica Marie Smith kisasszonyt, aki brazil anyával és egy amerikai apával büszkélkedhetett és igazából rögtön megfogott az a nyugalom és higgadtság, ami belőle áradt. Egyszerűen úgy éreztem, hogy kell nekem, de nem csak egy éjszakára, hanem örökre. Megismertem, elfogadtam az elveit, és igazából csodálatos volt az életünk annak ellenére, hogy másfél évig nem értem hozzá egy újjal sem. Ám ekkor fontos dologban kellett döntenem: vagy elhagyom a szerelmem és Forksba költözök egy egészen jó kis állás végett, vagy elhalasztom az állást és soha többet nem lesz lehetőségem talán Amerika felé terjeszkedni. Jonathan, Angel apja döntött úgy, hogy költözzünk nyugodtan össze, hiszen már jegyesek vagyunk és talán fél év volt hátra a házasságig vagy annyi sem. Egy hónap után azonban nem tudtuk féken tartani a hormonjainkat és megtörtént a dolog, elvettem az ártatlanságát és végre teljesen az enyém lett. Csodálatos éjszaka volt, de igazán.

Die Gegenwart

Most, hogy elvettem feleségül Angie-t, igazából két dologra koncentrálok. A munkára és rá, semmi másra. Ami a legfontosabb azonban, hogy szeretnék gyerekeket. Minimum hármat vagy többet, amennyi sikerül. Először azonban nekiállok szállodákat tervezni Amerika egészére, míg végül mi fogjuk uralni a szállodapiacot. Nemrégen, talán mikor ideköltöztünk, nyitottam egy másik irodát is, ami saját cég. Jó alapot kaptam apámtól hozzá, így egyszerre két céget sikerül igazgatnom. Ennél a cégnél ismertem meg a jelenlegi legjobb barátomat, Christian Müllert, aki hozzám hasonlóan németajkú, bár ő Németországban született, gyökereink ugyan abból a tartományból valók, így gyakran beszélünk a nejeink idegesítésére tájszólásban, hogy egyikük se értse. Az ő neje, Morgan és Angel elég szuperül kijönnek, gyakran szervezünk közös programokat ötösben, hiszen nekik már van gyermekük, Morgan előző kapcsolatából.

● Kinézet :
Magas termettel, hajszálpontosan 2 méterrel áldott meg a sors, ami Angie 168 centijéhez képest is hatalmas termet. Hajam sötétbarna, gyermekkoromban szőke volt. Szemeim kékek, de elég sötétek ahhoz, hogy gyakran feketének tűnjön. Gyakran hordok elegáns ruhákat, nagyon adok a megjelenésemre, és arra is, hogy ha valamit veszek, az jó és márkás legyen. Ezzel Angie-t az őrületbe kergetem, hiszen ő szeretne egy kicsit szerényebben élni. 38 éves korom ellenére még mindig sportolok, ezért testem izmos. Próbálom tartani azt a 80 kilót, amivel büszkélkedem. Sikeresen tudom elrejteni az érzelmeimet mások elől, ezért gyakran csak az veszi észre, ha baj van, aki képes megérezni ezt. Bőröm fehér, míg Brazíliában éltem addig állandóan napbarnított volt, most a napot mellőzve inkább fehér vagyok, ezért félévente beiktatunk egy-egy kiruccanást, hogy ne higgyék azt, beteg vagyok. Arcom általában borotvált, de nem ritka a borosta sem rajta, ugyanis néha-néha lusta vagyok reggel megborotválkozni.

● Jellem :
Tipikusan az a férfi vagyok, aki bármire hajlandó, ha valamit el akar érni, persze normális, hivatalos keretek között, tehát nem lopnék és csalnék vagy ölnék, de sikeresen ki tudom játszani az ellenfeleimet. Bár alapvetően optimista vagyok és mosolyogva tekintek a jövőbe, néha van bennem némi pesszimizmus. Néha ott ragadok a tévé előtt meccsnézésnél, ilyenkor nem érdemes zavarni, mert úgysem fogok reagálni a kérdésekre vagy arra, hogy ha valamit szólnak. A munkámban ugyan ilyen vagyok. Majd ha felállok és készen vagyok, majd akkor lehet zavarni, addig nem. Egyedül Angel teheti meg a házasságunkra tekintettel, hogy esetleg kérdez valamit. szupcsin neveltnek vagyok mondható, intelligensnek szintén. Szerintem kevés ember mondhatja el magáról, hogy annyi könyvet olvasott, mint én. Imádok olvasni. Katolikus, megkeresztelt gyerek vagyok, de ez nem feltétlen jelenti azt, hogy minden vasárnap megyek misére, amit a nejem nem néz jó szemmel. Imádom azt, hogy egy brazil és egy német vérvonal is csörgedezik az ereimben. Egyszerre vagyok heves és nyugodt, és ez a kettősség gyakran kiszámíthatatlanná tesz.

Gabriel, mivel úgy is törölteted a karaktered, NEM FOGADLAK EL

Kevin Langdon;;

× Név :Kevin langdon
× Nem :Férfi
× Faj :Ragadozó Vámpír
× Különleges képesség : erőtér, pajzzsal játszom XD
× Kor :2055 de 18-nak látszik
× Foglalkozás : sokadszorra is tanuló, közben pincérkedem

# Születési idő : Kr. E. 50. Október 15
# Születési hely :Olaszország, Róma
# Család:
- - apa :nem emlékszem
- - anya :nem emlékszem
- - testvérek :
- - egyéb hozzátartozók :

● Előtörténet :
Mikor megszülettem én voltam a szüleim első gyereke, féltő gondoskodással neveltek, engedtek játszani.Apám megtanított vívni, íjazni és harcolni, így mikor bekerültem a hadseregbe én voltam az egyik legjobb...emiatt soroztak be jóval fiatalabban, mint a többieket..és ez is lett a vesztem, de erről majd később. Nagyon jó harcos voltam, így lettem hadvezér is, a legfiatalabb Róma történetében.
Akkor történt, mikor betöltöttem a tizennyolcat. Nagy harcba mentünk, és fura érzés kavargott a gyomromban. Elköszöntem a családomtól, barátaimtól és a sisakot a fejembe nyomva, páncéllal, teljesen felszerelve, karddal a kezembe elindultam az ütközetbe. Nagyon szupcsin ment...amíg szembe nem kerültem a másik hadvezérrel. Egy hatalmas monstrum...Egy ideig küzdöttünk, de végül úgy mártotta belém a kardot, mintha a kést szúrná a vajba. Még a páncélomon is átment és beleállt közvetlenül a szívem és a tüdőm közé. Mindkettőt súrolta a penge. Kiszakadt belőlem a levegő és úgy estem össze, mint egy rongybaba.
Mikor felkeltem egy házban voltam, csak egy ing és a szövet gatya volt rajtam. A szívem és a tüdőm közül, ahol eltalált a kés, ömlött a vér, teljesen eláztatta az inget. Seblázam volt. Egész testemben vacogtam, görcsök rángattak és nyilallva fát mindenem. vadul szedtem a levegőt, mellkasom hullámzott, egész testemben izzadtam, verejték csorgott még a füleim mellől is. Egy öregebb ember guggolt mellettem és nézett. Ekkor olyan roham jött rám, olyan fájdalom, mely miatt ívbe feszült az egész testem. Tudtam, hogy meg fogok halni, túl jó helyre ment a penge. Egyre jobban hullámzott a mellkasom. Az öregember egyre szélesebben mosolygott, kezei elindultak felém és egy...egy rántással letépték rólam az inget. Hideg kezét végigsimította verejtékező, véres felsőtestemen, mely hullámzott kezei alatt,mint a tenger. Szemeiben furcsa csodálat,gyönyör sütött..mint egy őrült. Ujját a sebre tapasztotta és végighúzta rajta. Majd Kézfejével megsimogatta fájdalomtól eltorzult arcomat. Szemeim fátyolosak voltak, ajkaim elnyíltak, ahogy vettem a levegőket hihetetlenül fájt mindenem. Az idegen a kezét a szívemhez tapasztotta, lehunyta a szemeit és hallgatta a vad dübörgést, azt a dübörgést, mellyel szívem a halál ellen küzdött. Arcán mosoly játszott, de szemei szomorúak és vágyakozók voltak. Meg is szólalt kis idő múlva.
-Fogalmad sincs milyen gyönyörű vagy most! A barna hajad, a szemeid...mint a nyár...de a nyár elmúlik...és jön a hideg, zord, jeges tél.
Miközben ezt mondta keze a hajamba túrt, ujjai körül rajzolták a szemeimet, az ajkamat, végigsimítottak a mellkasomon, hasamon, majd visszavándoroltak a nyakamra, pontosabban az ütőeremre, tekintetét is annak szegezte.
-Annyira...annyira szeretnélek megölni...fel akarom tépni a bőrödet, ezt a finom puha, meleg dolgot, mely befed, a nyakadat. És érezni, ahogy a véred végigcsordul az ajkamon, a torkomon...és ahogy te egyre erőtlenebb vagy, gyengébb. Egész életemben erre vágytam, hogy lássam, ahogy kihuny a fény a szemedből..azokból a kékekből..és én már csak a törékeny, erőtlen testedet tartom a karjaimban...De most, hogy itt vagy...ha megállok nincs visszaút..de annyira akarom...csak egy kóstoló...csak egy kóstolót!
Nem fejezte be a mondatot. Jött egy újabb fájdalom villám és testem megint ívbe feszült a fájdalomtól. Ezt az időt használta ki. Szépen lassan közelebb hajolt. Arca teljesen eltorzult, mindenéből sütött a szomj és a vágyakozás. Ujjai az ütőeremet simogatták, kezével félresöpörte a hajamat az útból,majd éles fogait belemélyesztette a nyakamba. Nem ordítottam fel, szájam tátva maradt. Éreztem, ahogy szívja a vérem, ahogy teste az enyémnek préselődik, ahogy egyik kezével húzza a nyakam az ajkához, hogy fogai még mélyebben járjanak. Ahogy ivott úgy lettem egyre gyengébb és erőtlenebb. Szemhéjam lecsukódott. De ekkor elhajolt. Ajkai vörösek voltak a vértől, fogai úgyszintén. Nagy levegőt vett,majd rám nézett. Szempilláim között láttam a gyönyört az arcán. Valószínűleg úgy néztem ki, mint vágyaiban. de láttam rajta még azt a vadállati tekintetet is, úgy nézett ki, mint egy igazi vámpír.
-Nem...nem megy..nem...tudok...leállni...kell még!
Nyögte, és most olyan erősen harapott belém, hogy nyögtem egyet. Pár másodperc múlva már alig éltem, de ekkor elhajolt tőlem, és olyan fájdalom kezdte uralni a testem, melyet még soha nem éreztem. Rettenetes volt, de nem üvöltöttem..nem úgy neveltek. Mikor vége lett elmagyarázott mindent. Kiderült, hogy akart maga mellé valakit és én olyan voltam, mint a fia. Kemény nevelésben részesített. Meg kellett tanulnom uralkodni az éhségemen, és ha nem tettem megvert ostorral, de olyan erősen, hogy még az én vámpír bőröm is felhasadt, ájultan rogytam össze. Mikor felkeltem rend szerint ott ült mellettem és a felszakadt hátamat simogatta. Így teltek az éveink. Én megtanultam uralkodni magamon, ő meg megtanított minden másra is. De egy idő múlva összetalálkozott a vérfarkasokkal, akik hallottak a történetemről és megölték őt. Én szabadon távozhattam, de attól kezdve rettegtem tőlük. Magamba húzódtam, nem beszéltem senkivel, féltem mindenkitől. Vettem egy házat az erdőben és ott lakom...Forksban.

● Kinézet :

-felülről lefelé- barna haja mindig felfelé áll mindenféle zselé és vizezés nélkül. Lehetne hasonlítani a földekhez, ahol a farmerek dolgoznak, vagy a sárhozis. Szeme viszont a tenger kékjét tükrözi. Ajkai vérvörösek, szempillái hosszúak. Arca, nyaka tökéletes, bár az utóbbit nagyon nem mutogatja, inkább elrejti garbók, sálak alá, mert két harapás nyom éktelenkedik hófehér nyakán. Hasa kockás, karja izmos, bőre hófehér és jéghideg, kőkemény.

● Jellem :
Visszahúzódó, nem szereti a társaságot, Azóta, hogy átváltozott, nem volt egy barátja se, barátnője végképp nem. Nem szeret kimozdulni otthonról. De szívesen kezdene el barátkozni, mindenek ellenére, végül is egy jó barát sose árt. A barátnőtalálással viszont még várna, annyira még nem erősek az idegei